Közgazdászok a válságról

Válságkezelés

Válságkezelés

Vélemény és javaslat

2020. április 10. - Közgazdászok a válságról

Íme első, tömör véleményünk az Orbán-kormány válságkezelő programjáról:

 Magyarországon gazdasági válság és társadalmi katasztrófa van kibontakozóban. A kormány által közzétett csomag a gazdasági válság kezelésére elégtelen, a társadalmi katasztrófával pedig említés szintjén sem foglalkozik. Közgazdászként és felelős állampolgárként fontosnak érezzük, hogy a közvéleményhez fordulva kifejezzük véleményünket ebben a válságos helyzetben és határozottabb lépések megtételét sürgessük.

 Hiszünk abban, hogy egy válságkezelő program akkor lehet sikeres, ha az állampolgárok és vállalkozók bíznak a kormányban, ha a társadalom jelentős része azonosulni tud a program céljaival és meggyőződik arról, hogy a kért áldozatok valóban szükségesek és a teherviselés méltányos és arányos. Az eddig nyilvánosságra került kormányzati intézkedések nem ebbe az irányba mutatnak és nem is alkalmasak a társadalom bizalmának az elnyerésére.  A bizalmi légkör kialakulásának fontos eleme a társadalom tagjai közötti szolidaritás érzésének az erősítése. A csomag azonban még jelképesen sem tartja fontosnak a társadalom tehetősebb rétegeinek a bevonását a válságkezelésbe.

 Néhány észrevétel a teljesség igénye nélkül:

 1. A kormány válságkezelő programjában nincsenek világosan és egyértelműen meghatározva a célok és az eszközök, nem elérhetőek a program részletei. Ez nem csak nehézzé teszi a véleményalkotást, de bizonytalanságban tartja a magyar gazdaság szereplőit, a vállalatokat és a munkavállalókat.

2. A program költségeit a kormány jelentős részben költségvetési átcsoportosításokból, a gazdasági szereplőktől és az önkormányzatoktól való elvonásokból kívánja fedezni. A programnak ezek az elemei nem többletforrások, amelyek érdemben javítanák a gazdaság helyzetét, ráadásul rombolják a társadalmi bizalmat is. Az önkormányzati források elvonása olyan megszorító intézkedés, amely veszélybe sodorja az  önkormányzatok alapvető feladatainak ellátását, megnehezíti számukra, hogy eleget tegyenek kulcsfontosságú kötelezettségeiknek a szociális szférában.

3. A kormány láthatóan nem érti vagy nem vallja be a válság súlyosságát, ezért a gazdaság megmentéséhez szükséges többletforrásokat sem biztosítja. A kormány és a Magyar Nemzeti Bank olyan költségvetési hiánycélokat és gazdasági növekedési előrejelzéseket hoznak nyilvánosságra, amelyek nyilvánvalóan nem tarthatóak, a valóság tagadását mutatják. Ezek nem csak hiteltelenek, de károsak is, mert a költségvetési kiadások növelését is megkívánó érdemi gazdasági élénkítés hiányában lehetetlenné teszik a visszaesés mérséklését. Az eddig nevesített források semmiképpen sem elegendőek arra, hogy a hazai és nemzetközi szakértők által várt, érdemi gazdaságpolitikai lépések nélkül bekövetkező 5-10 százalékos gazdasági visszaesés mértékét enyhítsék.

4. A kormány nem kínál megoldást a munkahelyüket tömegesen elveszítő, súlyos helyzetbe kerülő magyarok problémáira. A “munkaalapú társadalom” félrevezető szlogenje kiváltképp alkalmatlan megközelítés a jelenlegi helyzetben.

 Ezért mi a következő lépéseket javasoljuk:

1. Német mintára (speciális magyar kiegészítések nélkül) átfogó bérgarancia program a munkahelyek megőrzése érdekében.

2. A bérgarancia programmal nem kezelhető jövedelemkiesések pótlása pénzbeli juttatásokkal.

3. Az álláskeresési járadék meghosszabbítása, a családi pótlék emelése és a foglalkoztatás-helyettesítő támogatások kiterjesztése a nehéz helyzetbe kerülő emberek megsegítésére.

4. Jelentős mértékű központi támogatás az önkormányzatoknak és a szociális feladatokat ellátó közhasznú civil szervezeteknek, amelyek inkább képesek személyre szabottan segíteni azoknak, akik nehéz helyzetbe kerülnek.

5. A társadalom tehetősebb rétegeinek bevonása a válságkezelésbe, a szolidaritás elvének érvényesítése. A költségvetési kiadások jelentős növelése, a halasztható kiadások érdemleges csökkentése mellett, mert ebben a helyzetben a költségvetési hiány emelkedése nem akadályozhatja meg a hatékony kormányzati cselekvést.

Bihari Péter

Bod Péter Ákos

Chikán Attila

Felcsuti Péter

Győrffy Dóra

Király Júlia

Mellár Tamás

Nagy Zoltán

Oblath Gábor

Palócz Éva

Petschnig Mária Zita

Prinz Dániel

Riecke Werner

Scharle Ágota

Vértes András

 

 Várjuk a szakmai véleményeket és hozzászólásokat!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://valsagkezeles.blog.hu/api/trackback/id/tr9315602150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Orchid666 2020.04.10. 13:26:50

Ehhez nincs mit hozzáfüzni ! Logikus tételek ! De meggyôzôdésem, hogy a miniszterelnök ebből semmit sem fogad meg ! Ha ez így lesz, (miért lenne most másként) az ország a 2008-asnál is mélyebb válságba kerülhet, ami egyenes úton az Orbán rezsim bukásához fog vezetni.
Na persze ennek a scenáriónak nagy lesz a munkavállalói és vállalkozói "véráldozata", amire meg azt mondom hogy ez kijózanítólag fog hatni a fülkeforradalmárok népes táborára !
Szükségszerüen ke kell omlania az Orbán iránti vallásos áhitatnak ! Ne minden Orbán Viktor körül forogjon, ő csak egy a 9.5 millió állampolgár között. Helyettesíthetô !!!
Az pedig megint más kérdés, hogy amikor kikerül a hatalomból, nem szabad futni hagyni sem őt, sem a családja és sleppje fehérgalléros tolvaj tagjait, a Magyarországon elkövetett milliárdos fosztogatásokért. Továbbá a 30 éven keresztül zajló uszításai és notórius hazudozásai miatt morálisan is meg kell semmisíteni.

ka_TARZI_s 2020.04.10. 16:51:53

Nekem ezzel az a bajom - és ez sajnos személyeskedés lesz - hogy most olyan közgazdászok egy csoportja próbálja adni a tanácsokat, akik munkájuk során már számos válsággal néztek szembe, és emlékeim szerint minden alkalommal kudarcot vallottak.

Ez a válság teljesen más típusú válság, mint a korábbiak, nem tudjuk meddig tart, nem tudjuk mely területet milyen mélyen érint és nem tudjuk milyen lesz a válság utáni világ.

Én sem lőném el túl korán a puskaport.

Azt viszont tapasztalati alapon tudjuk, hogy az állami segítség az rendszerint a későbbi korosztályok kontójára történő eladósodást jelent, és annak még sosem lett jó vége.

Hogy szakmai legyek - nekem is közgazdasági diplomáim vannak:

- nem bérgarancia program kellene, hanem munkaidő korlát és a túlóra megadóztatása, hogy ahol még van munkaerő igény, azt a munkából időlegesen kiesettekkel pótolják.

- a kereset pótló támogatásokkal csínján bánnék, főleg mivel a jelenlegi válságban vélhetően a kiadások is csökkennek.

- igen, át kell tervezni a költségvetést, de nem szabad adósságba verni magunkat a jövő generációinak kontójára

- bizonyos beruházásokat pl. előbbre kellene hozni, amivel csökkenthető a GP esése ill. mivel a jelen helyzetben talán olcsóbban végrehajthatóak

blah blah 2020.04.10. 19:23:43

Ha ezeknek az embereknek egyetlen olyan elemzését megmutatjátok ami tényleg bejött a 10 év alatt, akkor meghajlok.

Károly Fürtös 2020.04.14. 14:40:15

Érdemes lenne összehasonlítani Orbán szerepét a 2008-as és a mostani válság kialakulása között! Ellenzékben a "-minél rosszabb, annál jobb (nekünk) elve, most pedig a Rákosi-típusú centralizáció társadalomra történő hatásai! Mivel nincs mögötte intellektuális szakértő gárda , (a politikai (szélső)jobboldali elit nem alkalmas a válságkezelésre, mivel Orbán csak háborúzni tud, konszolidáció helyett!

Lőrinc Soós 2020.07.10. 21:08:53

A mindennapok közbeszédében, az írott és elektronikus sajtóban is szokatlanul jelentős számban és súllyal jelennek meg vélemények, kritikai észrevételek hónapok óta a sok területen szokatlan mértékű árváltozások nyomán, főképpen egy-egy friss, aktuális havi inflációs adat KSH általi közzététele idején.
Mondhatnánk azt is, hogy ezek a jórészt visszatérő észrevételek nem szokatlanok - így igaz, hiszen egyes elemeik valóban az "örökzöld" kategóriájába tartoznak. Ez valahol így is természetes, hiszen a társadalom egészét jellemző (mégoly szakmai precizitással összeállított) inflációs mutatók szinte soha nem fedik (tulajdonképpen szinte bizonyossággal nem is fedhetik!) az egyéni megérzésen alapuló, szubjektív tapasztalásokat. Még bonyolultabbá teszi a helyzetet, hogy sok háztartás vezet saját célokra nyilvántartásokat a gazdálkodásáról, pénzköltéséről, ami ráadásul higgadt, átgondolt használat esetén elég komoly bázisul szolgálhat az "egyéni/családi" infláció közelítéséhez.

Az egyéni, családi szempontokon túlmenően azonban vannak sokkal messzebb vezető, tendenciózus eltérések az inflációs érintettség társadalmi csoportok szerint különbségeiben.
Nem véletlen, hogy (törvényi rendelkezéseket is megalapozó módon) a KSH több, mint évtizede külön készít például a társadalom majd 30 %-át kitevő nyugdíjas rétegre szabott inflációs mutatót.
Laikusok számára is könnyen belátható, hogy az egyes társadalmi rétegek fogyasztási szerkezetében helyenként hatalmas különbségek vannak.
A nyugdíjasok, ezen belül is különösen a kisnyugdíjasok bevételük társadalmi átlaghoz mérten másfél - kétszeresét költik élelmiszerre és a rezsi költségekre, legalább három, - négyszeresét gyógyszerre.
Ha ezt a csoportosítást kiterjesztjük a legfiatalabb felnőttek kontra legidősebbek körére, vagy a jövedelmi skála legfelső és legalsó 10 %-a közötti különbségekre, a fenti differenciák az infláció érzete szempontjából nagyon drasztikusan tovább növekednek.

Ami miatt érdemes, sőt célszerű ebben az időszakban külön figyelmet szentelni ezekre az összefüggésekre, az éppen a vírusválság által előidézett, eddig egy-két emberöltős távlatra visszatekintve soha nem tapasztalt helyzet.
A vírusválságra való "felkészülés" pánikvásárlásba torkolló tömeges kezelése, a legrosszabb jövedelmi helyzetűek maradék tartalékainak felélése olyan torz kiadási struktúrákat eredményezett, ami komolyabb, és ráadásul a legveszélyeztetettebb rétegek esetében a társadalmi átlagot tükröző inflációs mutatóktól való nagyon távoli eltéréseket eredményezett/eredményezhetett.

Ráadásul a KSH a teljes szakmai biztonság érdekében következetesen mindig a legutolsó, fixen rögzített, hiteles fogyasztási szerkezettel súlyozza a friss havi ármegfigyelés kiadási főcsoportok szerinti adatait, ami 2020-ban 2018-as szerkezeti súlyokat jelent. Ennek relevanciája azonban egy ilyen extrém körülményben rendkívül korlátozott.

Kifejezetten célszerűnek tartanék egy olyan hivatali felső vezetői döntést, hogy ennek az egész idei évre (és még ki tudja, hogy nem tovább ?) húzódó vonzatáról jelenjen meg egy olyan közérthető közlemény, amely minél érthetőbben elmagyarázza az érintetteknek az adatok és az egyéni/csoportos érzetek közötti szakadékot.
Ennek nyomán a kormányzatnak bizony célszerű lenne mielőbb foglalkoznia a különleges helyzetre tekintettel, átmeneti intézkedés gyanánt a nyugdíj indexálás idei évi "életszerűvé" tételével, mert az elmúlt évtized reálkereset - kontra reálnyugdíj összehasonlításában 30 %-pont körüli vesztesei egyértelműen a nyugdíjasok.
süti beállítások módosítása