Az osztrák munkanélküli ellátás minimális időtartama is hosszabb, mint a magyar maximuma. A német kormány épp arról döntött, hogy átmenetileg az eddigi 12 hónap helyett 15 hónapig jár. Miért annyira fontos ez a lépés, és mire lenne szükség Magyarországon?
Miért nem elég a munkahelyeket menteni?
Az április 20-ig bejelentett válságkezelő intézkedések elsősorban a meglévő munkahelyek megmentését célozták (bár messze nem a kellő intenzitással, ahogy azt már mások megírták, például itt és itt). A vásárlóik nagy részét elvesztő kisvállalkozók, a szolgáltató- és kulturális szektorban dolgozó szabadúszók jó esetben (ha nem maradtak le a listáról) adókedvezményt kapnak, kieső jövedelmüket nem pótolja az állam. A munkájukat elvesztett álláskeresőknek legfeljebb 3 hónapig jár támogatás, a közmunkáról is hazaküldött legszegényebbeknek havi 28 500 forintból kell kihúzni a válság végéig.
A szolidaritás erkölcsi parancsa mellett (amit baloldaliként, keresztényként vagy felvilágosult európaiként is követendőnek tarthatunk) számos pragmatikus érv is szól a bajba jutott emberek és családjaik megsegítése mellett. Az első, hogy a nekik adott forintok szinte biztosan a hazai fogyasztást növelik (azaz hazai kereskedők és nagyrészt hazai termelők és szolgáltatók túléléséhez járulnak hozzá), és nem a megtakarítást vagy a külföldi fogyasztást. A második, hogy ezzel a segítséggel olyan személyes és családi kríziseket lehet megelőzni, amelyeknek a kezelése később már lehetetlen (öngyilkosság, válás) vagy sokkal többe kerülne (családon belüli erőszak, depresszió, más betegségek, lakhatás elvesztése, vagyontárgyak eladása használati érték alatt).
A harmadik érv kevésbé könnyen megragadható, de nem lebecsülendő. A gazdaság olajozott működése ugyanis nemcsak fizikai vagy pénzügyi tényezőkön, hanem információkon és a szereplők közötti kapcsolatokon is múlik: amikor a sarki boltos lehúzza a rolót, a rajziskola becsukja a kapuját, vagy a gyár kénytelen elbocsátani a tapasztalt műszakvezetőt is, akkor információk és kapcsolatok vesznek el, és apad a bizalmi tőke. Ezek a veszteségek nagyrészt maradandóak, ha új cég lép a régi helyébe, vagy másutt talál végül munkát a dolgozó, az újrainduláskor nem állnak helyre automatikusan: a felhalmozott információ- és tudástőke egy része végleg elvész. Amit a műszakvezető tudott arról, hogy hogyan lehet a csapatának egyes tagjait motiválni, az egy másik gyárban vagy másik csapatban már nem ér annyit.
Kit kell támogatni és mivel?
A válságokat többnyire a gazdaság rossz működése idézi elő, vagy egy olyan külső körülmény megváltozása (például az olajárak emelkedése) amihez muszáj alkalmazkodni. Ilyen helyzetben nem feltétlenül jó minden munkahelyet megmenteni, sőt, felgyorsíthatja a kilábalást, ha a hatékonyabbak, az alkalmazkodóképesebbek maradnak talpon (bár az álláskeresők mentése ilyenkor is indokolt). A mostani válság azonban nem ilyen: a hatékonyság vagy az előrelátás nem menti ki azokat a cégeket, vállalkozókat és munkavállalókat, akiket most közvetlenül érint a járvány és a megfékezésére hozott intézkedések. Ilyen helyzetben nem működnek az érdemesség megállapítására szokásosan alkalmazott mutatók: így például nem sokat mond egy cég hatékonyságáról, hogy 20 vagy 40 százalékkal csökkent a termelése. Ezért nem érdemes szűkre szabni a megmentendők körét sem.
A mostani válság annyiban is szokatlan, hogy nem csak a kereslet visszaesése vagy a beszállítói láncok megszakadása miatt állhat le a termelés. Az is előfordul, hogy nincs, aki elvégezze a munkát: aki beteg, iskolás gyerekéről kell gondoskodnia (a 30-49 éves, dolgozó nők körülbelül 40 százalékának van óvodás-kisiskolás korú gyereke), vagy veszélyeztetett, idős szüleivel él, az már nem vállalja az ingázást, nem olyan hatékony a távmunkában, vagy egyáltalán nem tud dolgozni.
Az érintettek köre ezért nagyon széles: nemcsak az álláskeresők (köztük azok is, akik korábban feketén dolgoztak, így a járadékra nem jogosultak), a szolgáltató szektorban működő kisvállalkozók és a szabadúszók, hanem ágazattól függetlenül a gyermeket nevelők, idős családtagot gondozók, azok, akik munkaképesek, de valamilyen krónikus betegségük miatt számukra veszélyesebb a vírus. És azok is, akik még nem vesztették el a munkájukat, de rövidített munkaidőben dolgoznak, vagy fizetés nélküli szabadságra kellett menniük. Egy április eleji felmérés szerint az aktív korúak 7 százaléka elvesztette az állását, de ennél jóval többen, harmaduk-felük a korábbitól eltérő munkarendben (otthonról vagy rövidebb munkaidőben) dolgozott.
Hogyan érdemes adni a támogatást?
Gyorsan, célzottan, érdemben. A segítség akkor tud gyorsan célba érni, ha a meglévő csatornákon keresztül, minél kevesebb diszkrecionális döntéssel és adminisztrációval adják, akár igénylés nélkül, automatikusan. A célzás akkor jó, ha azok kapnak segítséget, akiknek a válság alatt nagyot esett a jövedelme, és/vagy nőttek a kiadásai, és nincsenek tartalékai. És végül, akkor érdemi a segítség, ha a kieső jövedelemmel arányos, ahhoz hasonló mértékű. Az eddigi javaslatok csak az első kritériumnak felelnek meg. Egyetlen lépéssel valószínűleg nem is lehet elérni az érintettek sokféle csoportját, de három-négy intézkedés talán még nem haladja meg a kormányzat adminisztratív kapacitásait.
A kisvállalkozóknak szóló, már bejelentett intézkedések célzottak és gyorsak, de a kieső jövedelmet nem pótolják. A rövidített munkaidős állásokat mentő támogatás célzása túlságosan szűk, és az előbb 75 ezer, majd az április 21-i módosítás szerint 112 ezer forintban maximált összege is alacsony. Mindkét intézkedést ki kellene terjeszteni – ahogy az április 20-i bejelentések szerint a kormány is tervezi.
A munkanélküli és szociális ellátások meglévő csatornái meglehetősen szűkösek, ezért e téren biztosan nem elegendő, ha csak a német vagy az osztrák válságintézkedések példáját követjük. Ausztriában például nem kellett növelni a munkanélküli segély időtartamát, mivel ott – ahogy volt már róla szó – a minimum is hosszabb (20 hét), mint Magyarországon a maximum. Az álláskeresési járadék időtartamának emelése mellett ajánlatos lenne egy egyszeri, negatív adó jellegű különleges juttatás azoknak, akiknek március 15. után 30 százaléknál nagyobb mértékben csökkent a munkajövedelme vagy a vállalkozói bevétele.
Segítene a foglalkoztatást helyettesítő támogatás összegének (10 év óta 22 800 forint) emelése, az igénylés feltételeinek (a jövedelmi és különösen a vagyoni küszöb) átmeneti enyhítése, vagy legalább a már megítélt ellátások folyósítási időtartamának meghosszabbítása (ahogy azt a települési segélyek esetében jó néhány önkormányzat már meglépte). Végül, bár csekély az összege, fontos gesztus lenne a családi pótlék átmeneti megduplázása legalább az egyszülős és a három- és többgyermekes, illetve a beteg gyermeket nevelők számára – akik a legkevésbé rendelkeznek tartalékokkal.
(A cikk a g7.hu oldalán jelent meg: https://g7.hu/kozelet/20200424/az-emberseg-es-a-gazdasagi-erdek-most-egy-iranyba-mutat/)
