Március 17-én (már a dátumok is nagyon fontosak lettek) este megszólalt Varga Mihály mint a pénzügyi akciócsoport vezetője és „beszámolt” a csoport első üléséről. A beszámolt szót azért tettem idézőjelbe, mert a híradásból mindössze azt tudtuk meg, hogy

• kik vettek részt az ülésen, ami teljesen érdektelen ilyen időkben,
• jelenleg sokkal jobb állapotban van a gazdaság, mint volt 2008-2009-ben, ami igaz, de a mai válság fenyegetőbb, mint az akkori,
• megkezdték a 2020-as költségvetés áttervezését és a 2021. évi összeállítását; ennek a munkának szerinte az a célja, hogy a megszülető kormányintézkedések mögött valós fedezet legyen.

Ennyi! Magyarán semmi! Semmi arról, hogy az egyre élesebbé váló vészhelyzetben mire számíthatnak a vállalkozások és a háztartások.

Makrogazdasági elemzők, érdekképviseletek, pártok, kutatók részéről számos javaslat fogalmazódik meg nap mint nap arra nézve, hogy milyen intézkedéseket kellene hozni a világválság elviselésére és arra, hogy a vírus lecsengése után ne heverjen minden romokban. Megértem, hogy a kormány részéről a javaslatok visszhang nélkül maradnak, mert miért is? Mert zömük erősen növelné a kiadásokat, és/vagy csökkentené a bevételeket. Varga Mihály pedig – mint hangsúlyozta - „valós fedezetet” akar teremteni az intézkedésekhez. Magyarán nem akarja, hogy a hiány elszaladjon. Ez normál körülmények közt nagyon is akceptálható. Csakhogy most nincsenek és az elkövetkező hónapokban nem is lesznek normál körülmények.

Az előrejelzések a világgazdaságra és az Európai Unióra nagy sebességgel morzsolódnak egyre másra lefelé, s ma már ott tartunk, hogy mértékadó intézmények recesszióról beszélnek. Mekkoráról? Senki sem tudhatja, hiszen nincs fogalmunk arról, meddig tart a járvány, és meddig kell fenntartani a korlátozásokat.

Amit a rendelkezésre álló forrásokról tudunk az az, hogy az idei költségvetésbe 378 milliárd forintos Országvédelmi alapot és 110 milliárd forintos rendkívüli kormányzati tartalékalapot építettek be, továbbá egy 100 milliárd forintos beruházási tartalékot. A tartalékok 588 milliárd forintos összege viszont kevés lenne, ha Varga Mihály legutóbbi várakozása jönne be és 3 százalékkal visszaesne a magyar gazdaság. Ám az Európai Bizottság a deficit túlteljesítésétől eltekintene most, az abnormális időkben. Nem beszélve arról, hogy jelentős anyagi segítséget is remélhetünk Brüsszeltől. Mindkét körülmény számottevően növelheti a fiskus mozgástérét, ha erre a politikai akarat is megszületik. Ám a meghozott intézkedések alapján ez utóbbi egyáltalán nem látszik.

Egyrészt a kormánynak be kellene látnia, hogy minél előbb sikerül a járványt megfékezni, annál kisebb lesz a gazdasági veszteség. Ezért ma semmiképpen sem volna szabad spórolni az egészségügyre, a járvány mielőbbi feltartóztatására fordítandó kiadásokkal: a gyorstesztek gyors beszerzésével (a csehek ebben is leköröztek bennünket), lélegeztető gépek, egyéb felszerelések, védelmi anyagok (hiány van fertőtlenítő szerekből, maszkokból) megvásárlásával. S nem utolsó sorban az egészségügyben dolgozók bérének oly mértékű, régóta esedékes megemelésével, hogy a külföldre szakadt orvosok és ápolók legalább egy része visszacsábítható legyen. Az egészségügyre fordítandó szakpolitikai kiadások mérlegelésénél, amikor emberéletekről van szó, nem jöhet szóba pénzügyi korlát.  

Másrészt viszont a 2020-ra összeállított költségvetés átdolgozásánál lehet számolni az elmaradt rendezvényekre (sport, kulturális) szánt támogatások megtakarításával, továbbá számos, nem létfontosságú beruházás leállításával is. Csak Paks II. és a Budapest-Belgrád vasút felfüggesztéséből (az utóbbit a kínaiak úgyis jegelik) kb. 140 milliárd forintot lehet nyerni. A Modern városok és a Modern falvak program felfüggesztése 175 milliárd forintot jelentene, és mérsékelhető lehetne a Honvédelmi Minisztérium 203 milliárd forintos felhalmozási kiadása is. Leállítható a Liget-projekt, a Várbeli Hauszmann Imre terv és számos sportra előirányzott fejlesztés, nem beszélve a Magyar Corvin-lánc testületnek szánt 6,6 milliárd forintos felhalmozási kiadásról, a kerékpáros teljesítmények növelésére előirányzott 10,1 milliárdról. Meggondolandó lenne, hogy tényleg nem mellőzhető most a nagycsaládosok személygépkocsi vásárlásait 10 milliárd forinttal támogatni. De az is, hogy megengedhető-e a határon túliak gazdaságfejlesztési programjainak 30,5 milliárd forintos szubvencionálása. A kialakult szükséghelyzetben észszerűen elhagyható, befagyasztható felhalmozásokból kb. 700 milliárd forintot lehetne a 2020-as költségvetésből kiemelni. Ezen kívül is lenne még mozgástérnövelésre esély számos nem létfontosságú intézmény vagy/és működési költségének megfaragásával.

Mindehhez természetesen politikai döntés kell, magyarul Orbán Viktor helyzetbelátása. Ettől azonban nagyon messze vagyunk. A járvány hazai megjelenése óta meghozott kormányzati intézkedések arról árulkodnak, hogy a kabinet továbbra is milliárdokat vélt szétszórhatónak sportcélokra, egyházi intézmények beruházásaira, a Mátrai erőmű irreálisan drága visszavásárlására, a migráns veszély elleni védekezésre, az állami kitüntetések alapjának megemelésre Ugyanakkor a bemutatott gazdaságvédelmet szolgáló intézkedések zöme olyan, mint Mátyás király okos lányának ajándéka: nesze semmi, fogd meg jól.

S már „csak” egyetlen kérdés maradt: mi a fenének most költségvetést készíteni 2021-re, amikor 2020-ról sem tudunk semmi bizonyosat. Ilyen körülmények közt, amikor a jövő évi költségvetés az idei tervadatokra fog épülni, garantált az elbaltázás, vagy az alá-, vagy a fölétervezés.