Tisztelt miniszter úr, múltheti megbízására reagálva csatolom az európai kormányzati reakciók valamint a korábbi válságok tapasztalatai alapján készített szakértői jelentésünk vezetői összefoglalóját, benne kitérve a felkérő levelében feltett kérdésekre.

Előre bocsájtom, hogy hazája kormányzatának belső politikai döntéshozatali viszonyai munkacsoportunk előtt nem ismeretesek, de a hírügynökségi jelentések szerint a felső vezetésnek országon belül – mint eddig is – igen nagyfokú szabadsága van bármilyen állami döntés meghozatalában, beleértve a központi költségvetés bevételi és kiadási tételeinek átcsoportosítását. Javaslatainknál tehát abból indulunk ki, hogy politikai szándék esetén a végrehajtó hatalom kezét a továbbiakban sem kötik érdekegyeztetési, jogszabályi előírások döntései kivitelezésében.

Vajon a koronavírus-járvány lehetséges állami befolyásolását illetően a fertőzés ellaposítása vagy a gyors lefutás a gazdaságilag ésszerűbb megoldás – tette fel a kérdést. Amint azóta látható, a nyugati demokráciák mindannyian a járvány elnyújtásának opcióját választották, félretéve az üzleti élet egy részéből érkező ezzel ellentétes tanácsot. A gyors lefutás esetén bekövetkező mortalitás-növekedés súlyos politikai kihívás lenne. A legtöbb érintett országban az egészségügyi kapacitások kiépítettsége és személyzettel való ellátottsága hirtelen megnövekvő betegszám befogadására nem elégséges.

Ez vonatkozik az ön országára is, amelynek költségvetésében évek óta alacsonyabb az egészségügyi kiadások GDP-hez mért hányada, mint az EU átlagában, miközben az ország GDP-je egyébként is annak csak 60 százaléka. Mindezek miatt a fertőzés terjedésének elhúzása marad az egyetlen javasolható út.

Vajon a gazdasági válság lefutása várhatóan követi-e a 2008 körüli krízis V-alakját? A modell-számítások gyors termelésesést és annál lassabb ütemű helyreállítást valószínűsítenek. A kínai adatok ebben a vonatkozásban nem mérvadók, tekintettel az európai tagállami szabályozások eltéréseire, az érintett országok nagy számára, eltérő gazdaságszerkezeti, demográfiai és kulturális adottságaikra.

A 12 évvel ezelőtti globális pénzügyi válsághoz képest fontos különbség, hogy az output-esés most nem a pénzügyi szektorból ered, hanem egyfelől a globális értékláncok zavaraiból, másfelől a járványügyi megfontolások miatti munkarend-változásból, harmadszor a keresleti viszonyok roppant gyors átalakulásából. Mindez ágazatonként igen eltérő termelési következményeket idéz elő. A monetáris lazítás ezért ugyan kézenfekvő intézkedés, de csak mérsékelt hatással jár. Engedje megjegyeznem, hogy a lakossági és üzleti banki hiteltörlesztés felfüggesztésének előírásánál ésszerűbb lett volna, ha a moratórium az ügyfél kérésére történik; ez megszabadította volna a törlesztésképes ügyfeleket, a hitelkártya-tulajdonosokat az adminisztratív terhektől, kisebb problémahalmazt görgetve az év végéig.

A keresleti oldalon súlyosan érintett szakmákban a foglalkoztatáshoz fűződő adóterhek részleges mérséklése indokolt intézkedés volt. Ám nem tartjuk elégségesnek. Utalunk az olasz azonnali jövedelemkiegészítés vagy a német Kurzarbeitgelt intézményének gyors alkalmazására. Ezek célja részben az aggregált kereslet állami megtámogatása, de főként a vállalatok munkaerőmegtartó képességének segítése. Az ágazatok egy részében, például a turizmusban a tavasszal kiesett kereslet zöme akkor sem tér vissza, ha a járványhelyzet lehetővé tenné a társadalom működésének normalizálódását az év második felében. Más ágazatokban azonban arra kell már most készülni, hogy a kínálati oldali zavarok, a termelési láncok fennakadásai megszűnnek, és a felhalmozódó kereslet hirtelen jelenik meg: a képzett munkaerő azonnali mobilizálásán múlik az üzleti siker.

Történelmi párhuzamként ezért inkább a három évtizeddel ezelőtti rendszerváltozások menetét javasoljuk tanulmányozni.

A keresleti és kínálati struktúra akkori szimultán megváltozása idején a munkaerő-állomány aktivitásának megtartása, a gyors ipari szerkezetváltásra való felkészítése volt (lett volna) a kulcskérdés. Akkor az elégtelenül valósult meg, alapvetően a költségvetési korlátok szűkössége miatt. Most ennél jobb az általános államháztartási helyzet, és nagyarányú EU-források állnak rendelkezésre. Észleltük, hogy az önök országában évek óta nem emelkedett a családi pótlék, holott mértékadó források szerint nem csekély a gyermekszegénység – ebből elég nyilvánvaló következtetések adódnak a most folyó költségvetési tervezés számára. A munkanélküli segélyezés időszaka eddig is meglepően rövid volt, amelyre közgazdasági indok csak akkor adható, ha az önök munkaerőpiaca igen hatékony, az elhelyezkedés megoldható hetek alatt. Most bizonyosan nem ilyen időszak jön, a munkaerőpiaci keresés bizonyosan megnyúlik, az álláskeresők száma megnőhet a nem standard szakmákban és hivatásokban is. Helyes lenne, ha a kormányon belül kezdeményezné (és az állami kiadásoknál beárazná) a szükséges munkaügyi intézkedések meghozatalát.

Engedje meg észrevételeznünk, hogy az EU-transzferek körüli és nyilván belpolitikai célú média-manipuláció különösen fölösleges és kockázatos a mai helyzetben, amikor az euróövezeten kívüli országok pénzpiaci megítélése amúgy is ingatag. Mivel az önök kormánya a korábbi években a megszabott uniós kereteken felül is odaítélt jövőbeli forrásokat, talán a gazdasági növekedési ütem fenntartása érdekében, most annak a hangoztatása, hogy nem jön elég uniós pénz, rontja a hazai várakozásokat és fölösleges zajokat kelt a pénzügyi piacokon az ország körül. Mindezt olyan időszakban, amikor a HUF árfolyamának nagyfokú gyengülése jelzi a nemzeti fizetőeszköz megítélését, az országkockázat mértékét.

Az uniós források korai túlosztogatása, amely – ha megengedi – közgazdaságilag eleve indokolatlan, tekintettel a projektek tartalmának mai gyors erkölcsi avulására, a mostani helyzetben lehetőséget nyújtana a kormánynak arra, hogy azonnali felülvizsgálat keretében leállítsa a relevanciáját vesztő projekteket, és visszavegye az elérhető forrásokat. A járvány utáni felpattanás időszakában ugyanis minden mértékadó előrejelzés szerint az év elejitől nagyon eltérő szerkezetben megy vége az üzleti ciklus emelkedése.

A nyugat-európai vállalatközpontokból származó információk szerint az iparban erőteljes a diverzifikációs és beszerzési-csatorna módosítási szándék; a termelési láncolat ilyen átszervezéséből Kelet-Közép-Európa gazdaságai profitálhatnak is. Azonban sok ágazatban, így a járműiparban, elektronikában fölös kapacitások gyűltek fel már 2020 előtt, és azok visszavágása, a termelés konszolidálása veszélyt is hozhat az eddig kialakult globális értékláncok nem-stratégiai szereplőire (önök országában sok ilyen érintett létezik).

Az állami reguláció a demokratikus államokban is nagyban megerősödött: ez mi nem rövidtávú jelenségnek gondoljuk. Így a poszt-korona szakaszban is megmarad a stratégiai méretű vállalatcsoportok (járműgyártásban, gyógyszeriparban, elektronikában) és az adott tagállami kormány közötti egyeztetés beszerzési, fejlesztési és lokációs ügyekben.

A rövidtávú belpolitikai célú Nyugat-ellenes és EU-ellenes kormánypropaganda, melyre bőven találni példát az EU keleti és déli térségében és talán önöknél is, szembe fordíthatja a tagállami kormányokat. Különállásuk hangoztatása, a külső kritikák nem-diplomatikus és sértett elutasítása megnehezítheti azon jogos gazdaságpolitikai szándékuk valóra váltását, hogy az új szerkezetű helyreállítási szakaszban országuk cégei megmaradnak, sőt feljebb lépjenek a gyorsan átalakuló nemzetközi értékláncokban.

(A cikk a G7 oldalán jelent meg: https://g7.hu/kozelet/20200402/memo-a-penzugyminiszternek-2020-aprilis-2-bizalmas/)