Az amerikai Kongresszus 2021. március 10-én elfogadta Biden elnök mentőcsomagtervét, az American Rescue Plan-t. A csomag mérete 1900 Mrd dollár, ami a 2020. évi amerikai GDP 9,1%-a. Jelen írásban arra teszek kísérletet, hogy a Biden-terv gyorsértékelése alapján megállapítsam mely területek, gazdasági, társadalmi csoportok a terv fő kedvezményezettjei, és ennek alapján rekonstruáljam az amerikai válságkezelés fiskális politikai prioritásait. A monetáris politikai vonatkozásokat nem érintem. Az olvasó számára rövidesen nyilvánvaló lesz, hogy Magyarország és az Egyesült Államok a válságkezelés nagyon eltérő útját járja. Ma még nem tudjuk, hogy az American Rescue Plan sikeres lesz e. Azt viszont tudjuk, hogy a több ezer milliárdos válságkezelési program mellett itthon sokan elszegényedtek, kevesek látványosan tovább gazdagodtak, miközben az összgazdasági teljesítmény jelentősen visszaesett. Van okunk azt gondolni, hogy valamit nem jól csinálunk. Ilyen alapokról indulva a Biden-terv megérdemli megkülönböztetett figyelmünket.
Felsorolásszerűen a terv legfontosabb intézkedései a következők. Egyszeri 1400 dolláros támogatás a 75000USD-nél kisebb éves jövedelemmel rendelkezők és további 1400 dollár az általuk eltartottak számára. A jelenleg érvényes szabályok szerinti munkanélküliségi segélyt heti 300 dollárral kiegészítik 2021 szeptemberig. Egészségügyi ellátási fedezettséget biztosító egyéni hozzájárulás 100%-os támogatása állásvesztés esetén. Támogatás nyújtása 2021 szeptemberig a hiteltörlesztési késedelemben, lakbérfizetési és közüzemi számlafizetési késedelemben lévők részére, valamint hajléktalanok éjszakai szállásának és élelmezésük biztosítására. Az élelmiszersegélyekre fordított összegek 15 százalékkal történő megemelése. Az iskolai és óvodai bezárások miatt kieső étkezések következtében az alacsony jövedelmű családokban növekszik a megfelelő élelmezés nélkül maradó gyerekek száma. Az ő megsegítésüket célozza az élelmiszervásárlásra felhasználható speciális bankkártyák (P-EBT kártya) feltöltésére szolgáló keretösszeg 5 Mrd dollárral történő megemelése. Az alacsony jövedelmű nők és újszülöttjeik támogatására irányuló program (WIC program) 800 M dollárral emelkedik. A gyerekek után járó adókedvezmény előrehozott kifizetése havonként 250 dollárt jelent a 6-17 év közötti korcsoportban, és 300 dollárt a 6 év alattiak esetében. Az alsó és középfokú oktatási intézmények (K-12 education) sikeres újranyitását 130 Mrd dollárral segíti a program. A felsőfokú intézmények hallgatói rendkívüli pénzügyi támogatására 40 Mrd dollár áll rendelkezésre. Szintén 40 Mrd dollár az óvodai szolgáltatás megerősítésére szolgál. Két hetes (teljes bérrel) fizetett szabadságban részesülnek a magánszektor és a szövetségi állam alkalmazottjai, ha a Coviddal összefüggésben betegállományba, karanténbe vagy az iskolabezárás miatt otthon maradó gyermek felügyeletére kényszerülnek. Az iskola bezárás miatti szülői szabadság kétharmados bérkompenzáció mellett 10 hétre növelhető.
Éttermek és bárok támogatására 25Mrd dollár áll rendelkezésre. Cégenként legfeljebb 10M, és fizikai telephelyenként legfeljebb 5M dollár segítheti a bér- és bérleti költségek, közüzemi díjak kifizetését. A Paycheck Protection Program (PPP) keretében a KKV-k jutnak hitelhez a bér- és működési költségeik fedezésére. Meghatározott feltételek teljesülése esetén ezek a kihelyezések vissza nem fizetendő hitelekké válnak. A PPP program keretösszege 7,25 Mrd dollárral bővül. A törvény 5 Mrd dollárt irányoz elő az 500000 dollárnál kisebb éves árbevételű cégek számára. A szállítási ágazat vállalatai 30Mrd dollárt kaphatnak tranzit- és bérköltségek fedezésére és személyi védőeszközök beszerzésére.
Covid tesztekre (laboratóriumi kapacitások, mobil tesztegységek) és kontaktuskutatásra további 50Mrd , a közegészségügyi szektorban létszámbővítésre 19Mrd dollár áll rendelkezésre. A vakcinák elosztására és a kínálati lánc fejlesztésére 14 Mrd dollárt irányoz elő a program. Repülőterek és a repülési ágazat 11 Mrd-os bértámogatásban részesül. 1,5Mrd dollár szolgál a vasúti közlekedés tartalékba helyezett alkalmazottainak és a nem működtetett vasúti vonalak reaktiválására.
Az American Rescue Plan 350 Mrd dollárt fordít a tagállamok, helyi, kisebbségi és amerikai területi önkormányzatok kiesett adóbevételeinek pótlására.
Ha hat felhasználói csoportot képezünk, és az egyes kiadási tételeket – rendeltetésük alapján – ezekbe besoroljuk, akkor a következő eredményt kapjuk: 979Mrd dollár jut a háztartásokhoz, 435 a kormányzati szektorhoz (tagállamok, helyi, területi és kisebbségi önkormányzatok), 209 Mrd oktatási intézményekhez, 126 Mrd az üzleti szektorhoz, 103 Mrd egészségügyi intézményekhez, 81 Mrd az ezeken kívüli egyéb területekhez. A Biden-terv teljes kiadási főösszegének százalékában kifejezett megoszlást az alábbi ábra mutatja.
(Forrás: Committee for a Responsible Federal Budget adatai alapján saját szerkesztés)
A Biden-tervnek volt előzménye. A Kongresszus 2020. márciusában fogadta el Trump elnök tervét, a Cares Act törvénycsomagot, ami a Biden-tervvel gyakorlatilag megegyező nagyságrendű mentőcsomag. A két csomag szerkezetének összehasonlítása érdekes tanulságokkal szolgál.
A Cares Act legnagyobb kedvezményezettje az üzleti szektor (1200Mrd dollár), ami a csomag forrásainak a felét teszi ki. A másik felén osztoztak a háztartások, (ön)kormányzatok és az egészségügyi szolgáltatók. A háztartások a keretösszeg több mint egynegyedét kapták. Figyelemre méltó viszont, hogy ezeket a forrásokat a Trump-terv is a 75000 dollár alatti - azaz alacsony - jövedelmek kiegészítésére fordította. A százalékos megoszlást az alábbi ábra mutatja.
(Forrás: Committee for a Responsible Federal Budget adatai alapján a szerző szerkesztése)
Ha mechanikusan összeadjuk a Trump és Biden tervet, az összevont számokból azt olvashatjuk ki, hogy a háztartások részesedése 38%, az üzleti szektoré 31% a kormányzati szektoré 16%.
(Forrás: Committee for a Responsible Federal Budget adatai alapján saját számítás és szerkesztés)
A hazai válságkezelő intézkedésekről áttekinthető, naprakész kimutatás nem érhető el, és ilyen sosem került nyilvánosságra. A transzparencia hiánya miatt kevés a bizalom, nehéz az ellenőrzés és értékelés, viszont könnyű a visszaélés. Leginkább a tavasszal meghirdetett Gazdaságvédelmi Akcióterv kiszivárgott előirányzatainak áttekintése alapján nyerhető kép a kormányzat preferenciáiról. Az Akciótervet 9000Mrd-os összértékben hirdették meg, ami a GDP18-20%-t teszi ki. Ebből a keretből 7200Mrd-ra rúgnak a számszerűsített formában is ismerhető előirányzatok. Ennek nem teljes összege a költségvetést érintő állami transzfer. A törlesztési moratóriumot a bankszektor „finanszírozza”. A kedvezményes hiteleknek (a megismert keret 27%-a) sem a teljes összege, hanem csak a kamatkiadás jelent költségvetési kiadást. A moratórium igénybe vevői és a hitelfelvevők többletforrásokhoz jutnak, ezért érdemes ezeket a tételeket is az ösztönzési csomag részének tekinteni. A terv időhorizontja három év, az egyes évekre eső felhasználás nem feltétlenül időarányos. Bonyolítja az összehasonlítást, hogy az Akciótervben szereplő intézkedések egy része a Covid válság előtti döntés eredménye. További bonyodalmat jelent, hogy számos ma ismert fontos intézkedés (iparűzési adó megfelezése, hitelmoratórium meghosszabbítása, orvosi béremelés, stb) az Akcióterv meghirdetése után született. Arra azonban alkalmas az Akcióterv, hogy közelítő képet alkossunk arról, hogy a Covid válság első hullámának idején a kormányzatot milyen prioritások vezérelték a 9000Mrd-os mentőcsomag megalkotásakor.
Az Akcióterv legfontosabb intézkedései a következők: munkahelyvédelmi bértámogatás (220Mrd), foglalkoztatással összefüggő adócsökkentések, családok és nyugdíjak támogatása (13. havi nyugdíj, CSOK) (435Mrd), egészségipar fejlesztése (375Mrd) , oktatás és képzések támogatása (65Mrd), hitelek cégek megsegítésére (2416Mrd), vállalatok, iparágak, kutatás fejlesztés támogatása (619Mrd), befektetés kiemelt szektorokban (turizmus 600Mrd, filmipar (61 Mrd), közlekedés és logisztika (993), élelmiszer és mezőgazdaság (480Mrd). Az alábbi ábra készítésekor az Akciótervben nem számszerűsített tételeket kiegészítettem a CSOK (200Mrd) és a hiteltörlesztési moratórium (700Mrd) adataival. Ezek pozitív hozzájárulásával éri el a háztartásoknak juttatott kedvezmények részaránya a 19%-os mértéket.
(Forrás: Prinz Dániel: Kiszivárogtak a kormány gazdaságvédelmi akciótervének részletei https:// qubit.hu/2020/05/13/ alapján saját szerkesztés)
Az Akcióterv intézkedéseiből és vezető politikusok megnyilatkozásaiból az a kép rajzolódik ki, hogy a kormányzat számára a legfőbb prioritás az üzleti szektor támogatása. A magyar csomagban ennek a területnek a részaránya a Trump-tervhez képest több mint 20, a Biden-tervhez képest közel 70 százalékponttal magasabb. A gazdasági válság szociális következményeinek enyhítéséről a hazai válságkezelés gyakorlatilag teljes egészében lemond, az elszegényedett, munkaerőpiacról kiszoruló rétegek helyzetének javítására a Covid válság kitörése óta új intézkedések nem születtek. A háztartásoknak nyújtott kedvezmények is elsősorban a magasabb jövedelműek számára nyújtanak többletlehetőségeket (autóvásárlás, hitelmoratórium). Ez még a Cares Act prioritásaihoz képest is nagy eltérés. A hazai kormányzati politika legnyersebb, az első ipari forradalom korának szellemi fővonalát idéző alapvetése az, hogy a munkavállalási hajlandóságot a túlélés parancsa kényszeríti ki, az állami segítség ezt a motivációt ássa alá, és ezzel gyengíti a gazdaság teljesítőképességét. Elsősorban a Biden-terv esetében nyilvánvaló a rászorulók megsegítésének szándéka. Számos intézkedés mögött láthatóan emberiességi, szociális, jóléti és nem – vagy csak közvetetten - gazdaságstabilizálcióval összefüggő megfontolások állnak. Vannak ilyenek, de nem ezek indokolják a háztartások kiemelkedően magas részarányát a program egészében. Ráadásul az emberiességi és a közgazdasági megfontolások jelen esetben összhangban állnak egymással. Az alacsony jövedelműek segítése egyben a gazdaság stabilizációját is szolgálja. A hazai és az amerikai (beleértve a Cares Act csomagját is) válságkezelés közötti különbséget – a szociális dimenzió sarkosan különböző megítélésén kívül - egy alapvető közgazdasági szemléleti eltérés magyarázza. Magyarország kormányzó politikusai és tanácsadóik azt gondolják, hogy a - döntően - kínálati oldali válságkezelés a célravezető. Abban bíznak, hogy a vállalkozások fenntartják a kibocsátásukat, ha a gazdasági válság miatt kieső kereslet minél nagyobb részéhez állami támogatás, adókedvezmény vagy kedvezményes kamatozású hitel formájában hozzájutnak. A bideni válságkezelés – a jóléti szempontokon túl - viszont azon a megfontoláson alapul, hogy a válság miatt kieső jövedelmek pótlása fékezi a kereslet csökkenését, és ez stabilizálja a kínálatot. Támogatások helyett a vásárlók tartják életben a vállalatokat. Abban nincs különbség a két felfogás között, hogy válság idején anticiklikus fiskális lépésekre van szükség. Abban sincs nagy különbség, hogy milyen mértékű, államadósságarány-emelkedést tartanak elfogadhatónak. (A Biden-terv önmagában 9%-os GDP arányos hiányt okoz. Magyarországon ehhez hasonló mértékű lehetett a 2020. évi hiány. Felejtsük el, hogy néhány hónappal korábban még a 3-4%-os hiány számított itthon az átléphetetlen „vörös vonalnak”) Abban áll a különbség, hogy az amerikai válságkezelés – döntően - keresleti, a magyar pedig kínálati alapú.
Az állami keresletösztönzés ellen gyakran érvelnek azzal, hogy a plusz pénzből nem feltétlen válik tényleges kereslet (mert nem költik el, hanem megtakarítják), vagy ha válik, akkor az az importot és nem a hazai termelést élénkíti. Ezek az érvek az alacsony jövedelműek pénzügyi támogatására illenek a legkevésbé: ebben a körben biztosan elköltik a kapott forrásokat, és legkevésbé ebben a körben valószínű a magas importhányad a fogyasztáson belül. Az élénkítő hatás szempontjából látszólag közömbös, hogy 1 forintnyi költségvetési juttatást az alacsony jövedelműek költik el személyes fogyasztásra vagy egy vállalat fordítja bérkifizetésre vagy anyagvásárlásra (ami majd valaki más bevételévé és személyes jövedelemévé válik). A kínálati oldali stimulálás azonban csak akkor működik zavartalanul, ha a többletpénzt valóban bérkifizetésre és anyagvásárlásra, azaz a termelésre fordítják. Kínálati eredetű válság esetén ez a mechanizmus valóban működik. Növelhető a termelés, ha a költségek növekedését az állami kedvezmények ellensúlyozzák. A tartósan kereslethiányos vállalatok azonban aligha tartják fenn korábbi kibocsátásukat, és ilyen helyzetben nincs sok értelme beruházásaik növelésére sem. Márpedig a hazai válság alapvetően keresleti jellegű. Ilyen körülmények között az állami kedvezmények (adócsökkentés, támogatások) nem válnak teljes egészükben keresletté, hanem vállalati megtakarításként, esetleg a tulajdonos magán bankszámláján kicsapódnak, vagy vállalati felvásárlásokat finanszíroznak. A kieső bevételek pótlása a vállalati eredmény zuhanását fékezi, ezzel pedig a vállalat fennmaradását támogatja. Fontos kérdés, hogy milyen állapotban lesz a vállalati szektor az élet normalizálódása után, de ennél még fontosabb, hogy mi lesz a normalizálódás eljöveteléig. Lassabb és tompítottabb lesz a kilábalás, ha az Akcióterv támogatásai nem a keresletet, hanem a megtakarításokat élénkítik. A vállalati szektor betétállománya 2020 április-2021 január között átlagosan 21%-kal bővült az egy évvel korábbi ugyanezen időszaki 7,1%- os ütemmel szemben. A felvásárlások esetén az eladónál keletkező bevétel egy része a tulajdonos személyes fogyasztásává, másik része megtakarítássá válik. Minél nagyobb a tulajdonos jövedelme, annál kisebb a többletjövedelemből személyes fogyasztásra (új keresletre) fordított rész. Mészáros Lőrinc is naponta csak egyszer tud vacsorázni. A hazai válságkezelés hatásfoka azért alacsony, mert az állami kedvezmények egy része óhatatlanul elszivárog érdemi keresletélénkítő hatás nélkül. Keresleti válságra keresleti, kínálati válságra kínálati típusú válságkezelő eszközök a legalkalmasabbak.
A Gazdaságvédelmi Akcióterv 600 Mrd forintot juttatott a turizmus ágazatba, ami az ágazat 2020. évi bruttó árbevétel kiesésének (334Mrd) közel kétszerese. (A kereskedelmi szálláshelyek árbevétele kb. 60%-kal esett vissza.) A remélt gazdaságélénkítő hatásból meglehetősen kevés valósult meg. Több szállodát kifestettek, máshol kicserélték a nyílászárókat, felújították vagy most létesítettek wellness részleget, stb. A 600 mrd-os támogatás szolgált a felújítást végző cégek, esetleg a szállodai alkalmazottak és beszállítók kifizetésére. Ezek a turisztikai ágazati költések élénkítő jellegűek. A KSH adatai szerint 2020 április-december időszakban összesen 97Mrd értékű beruházás valósult meg a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás gazdasági ágban, ami a teljes keretösszeg 16%-a. Sajtóhírek szerint komolyabb felvásárlások történtek az ágazatban. Vélhetően ezen tranzakciók finanszírozására szolgált a 600MRd-os keret nagyobb része. A felvásárlások árbevétele pedig valószínűleg bankszámlákon várja a jobb idők eljövetelét. Groteszk, de legfőképpen kis hatékonyságú módja a válságkezelésnek, ha egy kormány inaktivitásra kényszerült vállalatokba pumpált pénzekkel próbálja stimulálni a gazdaságot.
Eltekintve fontos kivételektől, általában nem helyes többleterőforrásokat juttatni olyan területekre, amelyeket a fogyasztók nem szívesen – vagy adminisztratív korlátozások miatt – nem választanak. Azt pedig, hogy a fogyasztók mit választanának nem állami bürokraták, hanem ők maguk, jövedelmük elköltésével tudják kifejezésre juttatni. A kínálati oldalra fókuszáló magyar válságkezelés fájdalmas szociális érzéketlensége mellett hibás közgazdasági premisszán alapul: a kínálatot próbálja serkenti, miközben kereslethiány van. A végeredmény: 9000Mrd -os válságkezelési csomag mellett 5%-os gazdasági visszaesés és nagyon sokak nyomorba süllyedése.
(A cikk első megjelenése: https://hvg.hu/360/20210320_
