- április 10-én tizenöt különböző világnézetű, különböző gazdaságfilozófiai hátterű, különböző életkorú magyar közgazdász szükségesnek tartotta közösen megszólalni, jelezve, hogy
„Magyarországon gazdasági válság és társadalmi katasztrófa van kibontakozóban. A kormány által közzétett csomag a gazdasági válság kezelésére elégtelen, a társadalmi katasztrófával pedig említés szintjén sem foglalkozik.”
Nem csak kritikát fogalmaztunk meg, hanem javaslatot is tettünk az általunk legfontosabbnak ítélt lépésekre, mindenek előtt a szociális háló lyukainak befoltozására és szélesre húzására. Minderre azonban valóban csak akkor van szükség, ha helyes a kiinduló premisszánk: súlyos gazdasági és társadalmi válság közelít és a kormányzati reakció nem megfelelő.
Ne legyen igazunk!
Ne legyen igazunk, hogy a járvány nyomán Magyarországnak ugyanúgy súlyos gazdasági visszaeséssel kell szembenéznie, mint a világ többi részének. Mintha már a hiper-optimista jegybankelnök is kezdené elismerni a recesszió közeledtét, egyik legutóbbi interjújában már nem 2-3 százalékos növekedést jósol idénre, hanem csak „az eddig követett 2-3 százalékpontos növekedési többletet tudjuk tartani az EU átlagához képes”.
Mivel a legtöbb friss előrejelzés 6-8 százalékos átlagos GDP zsugorodást jósol az Európai Unióra, így a 2-3 százalékos többlet 3-4 százalékos visszaesést jelent Magyarország esetében. Ez a jóslat már összhangban van a pénzügyminiszter és a Nemzetközi Valutaalap előrejelzésével, noha még mindig rendkívül optimista a belföldi és külföldi elemzők 6-8-10 százalékos recessziós félelmeihez képest.
A Valutaalap előrejelzését némileg beárnyékolja, hogy a valaha volt referencia országokhoz képest (Szlovákia, Csehország, Lengyelország) a magyar gazdaságot nem a fejlett európai országok valóban súlyos visszaesést megélő csoportjába, hanem nagyjából a Kelet-Balkán országcsoportba sorolták, ahol úgy látják, hogy a világgazdaságba való gyengébb beágyazottságuk miatt kisebb lesz a visszaesés (például ilyen Szerbia is). Ebbe – az esetünkben sajnos mélységesen elhibázott narratívába – beillesztve Magyarország elmúlt évekbeli dinamikáját máris enyhe visszaesés és V alakú visszapattanás jellemezné, azaz a jegybankelnök és a miniszterelnök álmainak megfelelően ebben az esetben jövő ilyenkor már ott fogunk tartani, mint a válság előtt.
Magyarország azonban a fejlett Európai régióhoz hasonlóan mélyen beágyazott a világgazdaság globális értékláncába, amit a COVID-válság kirobbanását követően a logisztikai problémák miatt kényszerűen leálló feldolgozó- és építőipari cégek jelentős száma is jól mutat.
Azaz nem csak a turizmus és vendéglátás állt le, nem csak a kormány által „válságágazatként” meglehetősen ad hoc módon megnevezett 7 terület (turizmus, egészségipar, élelmiszeripar, mezőgazdaság, logisztika, közlekedés, film és kreatív ipar) vállalatai akadtak meg, hanem a gazdaság ennél sokkal szélesebb körét érintette a satufék.
A hazai és külföldi elemzők többsége 4-8 százalékos visszaesést prognosztizál 2020-ra Magyarország esetében is, ami nem fog „visszacsapódni” gyorsan egy év alatt.
Ne legyen igazunk, és a kormány, illetve a jegybank meghirdetett intézkedései (tőkeprogramok, munkahelymegtartás, hitelprogramok, garanciaprogramok) hatékonyan és sikeresen képesek legyenek életben tartani a leállni kényszerült, de egészséges kicsi és nagy vállalkozásokat. A jelenlegi satufékezett gazdasági helyzetben nincs igazán jó megoldás: minden kormány kicsit rögtönöz, kényszerűen mindegyik előbb vág, utána mér, de minden kormány tudja, hogy a késlekedés, a nem cselekvés következményei még az előkészítetlenségnél is súlyosabbak lehetnek. Nem „normális üzletmenet” és nem „szokásos válság” van. Furcsamód, ebben az unortodox gazdasági helyzetben a magyar kormány egyelőre ortodoxabb a legortodoxabb állami beavatkozást elítélő közgazdászoknál is.
Szűkmarkúan mér, titkolózik a részletekkel, bejelentés után gyakran hetekkel jelennek meg a részletek, nagyhangon kommunikál – keveset tesz.
Ne legyen igazunk, és a „Kurzarbeit” újragondolt, április 20-án bejelentett módosításai még időben érkeznek és megakadályozzák a tömeges munkanélküliség kialakulását. Egyelőre úgy tűnik márciusban „mindössze” 50 ezerrel nőtt a munkanélküliség. Igaz, gyakorló vállalatvezetők és munkaerőcégek elbeszéléseiből azt is tudjuk, hogy első lépésként a munkaerő-statisztikában nem is szereplő alkalmi munkásokat bocsátották el.
Tudunk falvakról, körzetekről, ahol az alkalmi munkák megszűnése családok egyetlen jövedelemforrását szüntette meg. Tudjuk, hogy a munkavállalók jelentős hányadát egyszemélyes kisvállalkozóként alkalmazta munkaadója. Hiába engedik el átmenetileg a KATÁ-t (és vajon miért pont a KATÁ-t? a többi munkaadói járadékot miért nem?), ennek a rétegnek a válság első napjától kezdve nincs bevétele, mert szerződése azonnal megszűnt. A környező országokhoz képest is kiugróan nagy számú, többszázezres 1-2 személyes kisvállalkozás gyakran ilyen munkavállalókat takar.
Tudjuk tehát, hogy a nem nyilvántartott munkanélküliség már ijesztően terjed.
Az Egyesült Államokban, ahol a munkaerőpiac védőhálója jóval szélesebb az első ízben munkanélküli segélyért folyamodók száma már 20 millió felett jár. A ténylegesen jövedelemforrásukat elvesztők aránya Magyarországon is hasonló pálya mentén halad. Miközben szociális védőháló nincs.
Ne legyen igazunk, és az általunk valószínűsített visszaesés ellenére, illetve a gazdasági válság előidézte problémák megoldására elegendő lesz a tervezett 2,7 százalékos költségvetési hiány. Reméljük, hogy nem egy véglegesen beszorított, minden más racionális megoldáshoz már késő helyzetben kell a kormánynak a kényszerű túlköltekezés megfelelő finanszírozását megtalálnia, és oly idegesen kapkodnia.
A korábbi rossz döntések visszahatásaként már láttuk idegesen kapkodni az ország jegybankját, amelyik kénytelen volt egy hónapon belül először lefele, majd a forint zuhanórepülését követően felfele pofozni a rövid pénzpiaci kamatokat (egyébként a maga által kialakított átláthatatlan helyzetben példaszerűen ügyesen), és létrehozni azt az igazi ungarische hungarikumot, hogy tud lazítva szigorítani.
A kamatemelés és mennyiségi lazítás ügyes kombója révén ma már tényleg nem maradt pénzpiaci kamat, amit ne a jegybank kontrolálna egyedi beavatkozással. A forint viszont továbbra is a legvolatilisebb környékbeli valuta.
Ne legyen igazunk, és a Nagy Gazdaságmentő Csomag kiemelt eleme (az 1600 milliárdos tőke- hitel-, és garanciaprogram) Magyar Fejlesztési Bankon keresztül történő megvalósítása valóban a jövő versenyképes magyar vállalatait fogja segíteni.
Ne legyen igazunk, és az MFB-törvény gyors módosítása, az egy ügyféllel és ügyfélcsoporttal szembeni limitek megemelése még véletlenül sem a Mészáros-Garancsi-Tiborc-vállalatbirodalom miatt születtek meg.
A hitelek, garanciák, befektetések – amint az egy állami banktól elvárható – tökéletesen transzparensek lesznek, és mindeki meggyőződhet, hogy a gazdaságélénkítő programok súlyos milliárdjainak elosztásánál nem a korábbi években megfigyelt közbeszerzések erőteljesen az MGT birodalmat kedvezményező elosztási rendje fog uralkodni. Ne legyen igazunk, hogy az eddig már meghirdetett programok és a még homályba vészők gyanúsan és elsődlegesen kedveznek már a válság előtti is súlyos likviditási és versenyképességi problémákkal küzdő kormányközeli magánbirodalomnak.
És végül ne legyen igazunk, mert a kormány felülvizsgálja eddigi intézkedéseinek alappillérét, miszerint „nincs ingyen pénz”, vagyis a munkaalapú társadalom mindenkinek biztos megélhetést nyújt válság idején is. Reméljük, hogy a kormány is rádöbben, hogy válságban a szolidaritás a parancs a „nincs ingyenebéd, nincs ingyenpénz” logikájával szemben, és a bérgarancia programmal nem kezelhető jövedelemkieséseket mégiscsak minden erejével megpróbálja pótolni. Ne legyen igazunk (mint azt keserű iróniával az egyik legjelentősebb magyar filantróp, Polgár András írta Facebook-bejegyzésében), hogy a „(telj)hatalom eddigi döntéseiben csak a kisebbségek kisemmizettek elleni dühödt támadást fedezzük fel, nem észrevéve a szociális háló kifeszítésére való törekvést.”
Ne következzen be a sokak által megjósolt szociális katasztrófa, ne kerüljenek családok újabb tízezrei (százezrei?) a beláthatatlan mélyszegénységbe, az éhezés és a totális kilátástalanság közelébe. Ne legyen valós, bár valószínűleg nem megvalósuló politikai alternatíva az éhséglázadás.
(A cikk az Azonnali oldalán jelent meg:https://azonnali.hu/cikk/20200424_jarvany-utani-gazdasagi-valsag-nem-ellendrukkerek-vagyunk)
