Orbán Viktor nemrég megrendelte: a magyar gazdaság visszaesése a világjárvány kitörésének évében legyen kisebb, mint amekkora 2008-2009-ben a globális válság idején bekövetkezett. Akkor 5,7 százalékkal zuhant a bruttó hazai termék, tehát ennél enyhébb recessziónak kellett lennie. És lőn!

Jót tettek a gazdaságnak a Covid második hullámának lezárásai?

A KSH a minap azt hozta ki előzetes adatként, hogy kiigazítások nélkül a GDP csak 5,1 százalékkal zsugorodott 2020-ban. Ez úgy jött ki, hogy a negyedik negyedévben – aminek több mint a felében már nálunk is érvényesültek a szigorú járványügyi előírások – a magyar gazdaság jobban teljesített, mint július-augusztus-szeptember hónapokban, amikor szinte semmiféle korlátozás nem érvényesült. Akkor a bruttó hazai termék az előző év azonos időszakához mérten 4,6 százalékkal esett, az év utolsó hónapjaiban azonban csak 3,7 százalékkal.

Logikusan – a lezárások miatt - mindenki gyengébb teljesítményt várt az utolsó negyedévtől, beleértve a pénzügyminiszter urat is, aki az MKIK évnyitóján (február 4-én, két héttel a KSH adat publikálása előtt) 5,6 százalékos csökkenéssel kalkulált. A szokásosan megkérdezett elemzői kör is átlagban 5,5 százalékos visszaesést prognosztizált (február idusán), de volt köztük olyan is, aki hat, illetve hat százalék fölöttire tette a negyedik negyedévi recessziót. Ehhez képest a KSH négy százalék alattira kihozott GDP-csökkenése valóban meglepő volt, ekkorát nem szoktak „benézni”.

A tavalyi utolsó hónapok kedvező adatából vajon levonhatjuk-e azt a következtetést, hogy a magyar gazdaságnak kifejezetten jót tesznek a le- és bezárások? Aligha. Főként azért nem, mert a korábbiaknál enyhébb visszaesés nem kifejezetten a magyar gazdaság teljesítménye.

A rendelkezésre álló részadatokból az rajzolódik ki, hogy a továbbra is nyomott belső kereslettel szemben, a külső kereslet megélénkült, és erre a nagy exportáló cégek rá tudtak kapcsolódni. Az ipar a javuló teljesítményét – amire a KSH is hivatkozik – is az export húzta, a belföldi eladások továbbra is csökkentek. A kiskereskedelem eladásai változatlanul zsugorodtak – a karácsony ellenére is, és az építőipar adataiból sem volt kiolvasható a beruházások berobbanása. A belső kereslet két elemének, a fogyasztásnak és a felhalmozásnak a kitartó zsugorodása eredményezhette azt, hogy az export belendülésével az import nem tartott lépést. Az export és az import különbözeteként előálló nettó kiviteli többlet járulhatott hozzá a negyedik negyedév nem várt, kedvező adatához, amiből a lakosság tömegei édeskeveset érzékelhettek (nem lehet mindenki temetkezési vállalkozó vagy/és Mészáros Lőrinc).

2020: 5,1 százalékos GDP-csökkenés és a védekezés

Az utolsó negyedév mérsékeltebb GDP visszaesésének folyományaként az éves szinten kimutatott 5,1 százalékos recesszió is meglepetést okozott. Annál is inkább, mert a második lockdown-tól kezdve, a pénzügyminiszter hat-hét százalékos csökkenésről kezdett nyilatkozgatni, december végén pedig be is mutatta az új növekedési pályát. A „Makrogazdasági és költségvetési előrejelzés 2020-2024” címet viselő tanulmány radikálisan átírta a 2020 nyarán elfogadott 2021. évi költségvetésben feltételezett alapvetést: három százalék helyett 6,4 százalékos visszaesést jelzett 2020-ra (jelentősen lerontott egyensúlyi adatok mellett). Az MNB szakértői által nagyjából ugyanebben az időben készített prognózis is 6-6,5 százalékos recessziót valószínűsített. Tavaly novemberben az Európai Bizottság is 6,4 százalékos GDP-esést vélelmezett 2020-ra.

 Az öt százalék körüli múlt évi recessziónkkal az unió 20 országán belül (február közepéig ennyien jelentettek az utolsó negyedévről is adatokat) nagyjából középtájt helyezkedtünk el, amit rendjén valónak is mondhatnánk, ha nem horribilis összeggel, a GDP 30 százalékára rugó, megközelítően 14 000 milliárd forintos költekezéssel értük volna el. A Pénzügyminisztérium hivatkozott jelentése szerint 2020-ban ekkora összeg ment ki a járvány és a gazdasági válság elleni védekezésre.

Ha csak úgy nem…

Év végéig több mint 9500 Covid miatt elhunyt honfitársunktól kellett végleg elbúcsúznunk, és lélekszám alapján, az elhalálozottak számát tekintve, azóta is a világ élvonalában vagyunk. Ennyit a járvány elleni védekezésünkről…

Hogy érzékeltessem a védekezés 14 000 milliárd forintos nagyságát (ami köznapi ésszel föl nem fogható!), Paks II. példáját hozom fel. A két újabb blokkra kötött szerződés szerint a beruházás 12,5 milliárd euróba kerül, ha ezt forintra átszámítjuk (360 forint/eurós árfolyammal), akkor 4 500 milliárd forintos költséget kapunk, vagyis a PM szerint védekezésre fordított költekezésből akár még Paks III-t és Paks IV-t is felépíttethetnénk az oroszokkal.

A Pénzügyminisztérium hivatkozott, tavaly év végén kiadott tanulmánya azt állapította meg, hogy „számításaink szerint a gazdasági visszaesés mértékét 5,6 százalékponttal sikerült tompítani, és a támogatási programok 586 ezer munkahelyet védtek meg.” (24. o.) Igaz, a korábbi jelentésekben 250 ezer körüli munkahely megmentése szerepelt, és Orbán Viktor is ezt az adatot mondta be a minap a Parlamentben. De ennek a több mint a kétszerese is csak a foglalkoztatottak 13 százalékát adja, miközben a mintaországnak tekintett Ausztriában már a járvány első szakaszában a munkahelyek egyharmadát védték meg a „kurzarbeit” keretében (valamivel jobb feltételek mellett, mint nálunk).

Ám visszatérve a PM növekedési adatához: amikor ezt a megállapítást tették, még 6,4 százalékos visszaesést prognosztizáltak. Ha szerintük 5,6 százalékos recessziót sikerült elhárítaniuk, akkor enélkül 12 százalékkal esett volna a GDP, amivel lehet, hogy a világ élvonalába kerültünk volna. Az előzetes adatok szerint az Európai Unióban Spanyolországban volt a legmélyebb a visszaesés, 11 százalékos. S nyomában a járvány által nagyon meggyötört országokban, Franciaországban és Olaszországban, ahol „csak” kilenc százalékos volt a GDP zuhanása.

Ha Orbánék a GDP valóban 30 százalékát a válság elleni védekezésre fordították volna, „Virágos Magyarország” venne körül bennünket.

Ezzel szemben például az Európai Unió tavaly szeptemberben, októberben készült reprezentatív felmérése szerint a magyarok 44 százalékának csökkentek a bevételei a világjárvány miatt, ami az unióban a legmagasabb arányt jelentette. S ezzel szoros összefüggésben, akkor a magyarok utasították el (persze, mert nem volt elég kompenzáció) a legnagyobb mértékben az unióban a lezárásokat, mondván, azok nagyon ártanak a gazdaságnak. Honfitársaim, tévedtetek!

És azt is rosszul tettétek, ha elhittétek Orbán Viktornak, hogy az adósság az ördögtől való, ami ellen harcolni kell, és amit le kell győzni. A minap ugyanis a Parlamentben a kormányfőnk arról számolt be, hogy „a válság miatt úgy döntöttünk, hogy az adósságot visszaengedjük 82 százalékra, mert ezekre a forrásokra szükség volt a válság kezeléséhez.”

Ha csak úgy nem…

(A cikk a HírKlikk oldalán jelent meg: https://hirklikk.hu/kozelet/meglepetesek-eve-meglepo-de-nem-mulatsagos/377274)