Jósolni nehéz, főleg, ha a jövőről lenne szó – tartja a fáma. És ez igaz az inflációra nézve is.

Minden átíródik csak az inflációs pálya nem

Az elmúlt év végén a Pénzügyminisztérium újra programozta a 2021-re vonatkozó magyar növekedési és egyensúlyi pályát. Egyrészt, mert a költségvetésben elfogadotthoz képest a járvány más mintázatot vetített előre, másrészt, a költségvetési többletköltés nagyságáról a kormány új álláspontra helyezkedett (mertek nagyobbat álmodni). Valamennyi makrogazdasági adatot felülvizsgálták és átírták, kivéve az idei évre szóló infláció prognózisát, amelyet továbbra is három százalékon véltek teljesülőnek. Ez azonban két okból is súlyos tévedés volt – már akkor is. Egyfelől, mert az infláció a keresleti és kínálati viszonyok alakulásának következménye, márpedig, ha ezek változnak, mint a felülírt prognózis szerint, akkor ennek hatása az inflációban is tükröződik. Másfelől téves volt annak a feltételezése, hogy 2021-ben kisebb lesz az infláció, mint a járvány pusztította, termelés- és kereslet-visszaesést hozó esztendőben, hiszen a világjárvány várható csillapodása és a kormányok, jegybankok jelentős pénz-kiáramoltatása nyomán meginduló konjunktúra beindítja az árszínvonal emelkedését.

Miközben már az MNB és a prognóziskészítő elemzői kör is rendre felfelé módosítgatta és módosítgatja ez évre szóló inflációs előrejelzését (vannak, akik már a négy százalék feletti drágulást is lehetségesnek tartják az év átlagában), a kormány továbbra is ragaszkodik a tavaly megszabott három százalékos mértékhez. Ez egyetlen szempontból érthető csak: nem akarja idő előtt kiigazítani a tervezett áremelkedéshez kapcsolt nyugdíjakat és szociális támogatásokat; így fékezhetők az éven belül a költségvetési kiadások. Vagyis annak árán, hogy a társadalom többnyire legelesettebbjei tizenegy hónapon keresztül kamatmentesen hiteleznek (a korrekció decemberben szokott érkezni). Kinek?

Annak az államnak, amelynek kormányon lévő vezetői más téren meg két kézzel szórják – immár második éve – a költségvetési pénzeket – tudjuk, kiknek és hova, de ez a cikk most nem erről szól. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy az idei inflációhoz ragaszkodó pénzügyi kormányzat újabban már 7,5 százalékos államháztartási hiányt prognosztizál a bruttó hazai termékhez viszonyítva, az uniós elszámolás szerint a folyó évre, ami több mint két és félszerese a költségvetésben elfogadottnak. E program teljesítésében a kormány öles lépésekkel halad előre, hiszen már az első negyedévben sikerült az éves hiányterv több mint háromnegyedét abszolválnia.

A kimutatott infláció lefelé torzít

Az első negyedévben három százalék fölötti árszínvonal-emelkedést mutatott ki a Központi Statisztikai Hivatal. Azért fogalmaztam úgy, hogy „mutatott ki”, mert a tényleges infláció ennél magasabb lehetett. Persze mindig mindenki nagyobb drágulást érzékel, mint a hivatalosan publikált mérték, de ezúttal nem erről van szól. Hanem arról, hogy ebben az évben a statisztikai hivatal az egyes termékek és szolgáltatások árindexeit a tavalyi forgalmazási adatokkal súlyozza (szorozza be). Ha a fogyasztási kosárban a magasabb drágulást jelző reprezentáns kisebb súlyt kap, mert tavaly visszaesett a vásárlása, akkor az általános árindex alacsonyabb lesz. Példa erre az üzemanyag, amelynek eladásai az elmúlt évben tíz százalékkal csökkentek, de idén az ára már az első negyedévben jóval az átlag fölött, 6,3 százalékkal emelkedett, vagyis az átlagosnál jobban dráguló termék kisebb súllyal szerepel az árindexben. Becslésem szerint, ilyen rajzolatot jelez még a fogyasztói kosárban figyelembe vett termékek hozzávetőleg egynegyede.

Mi várható?

 Inflációnk az első negyedév folyamán hónapról-hónapra emelkedett, a januári 2,7 százalék márciusra 3,7 százalékra kúszott fel. Az év első hónapjaiban bekövetkezett 3,2 százalékos átlagos drágulás több mint háromszorosa az Európai Unió-bélinek, s ezzel a mértékkel az unión belül továbbra is tartjuk az irigylésre egyáltalán nem méltó dobogós helyünket. És ez még nem a tetőpont – ebben minden előrejelző (a kormány kivételével) egyetért. Az árszint növekedése a következő negyedévben át fogja lépni a Nemzeti Bank inflációs célkitűzésének felső határát (négy százalék) a tavalyi, elzárások miatt visszaeső infláció okán. Majd jön egy kis csillapodás, de szeptembertől igen alacsony, előző hónaphoz mért drágulási ütem mellett is visszakapjuk a négy százaléknál nagyobb árnövekedést. Az esztendő egészében a Magyar Nemzeti Bank – márciusi jelentése szerint - 3,8-3,9 százalékos drágulást vár, ami azt jelenti, hogy az év további hónapjaiban átlagosan négy százalék körülit. Az elemzők nagy része – beleértve e sorok íróját is – négy százalék közelébe prognosztizálja az esztendő egészére várható inflációt.

Több tényezőre és azok együttes hatására alapozódik a kormányénál magasabb prognózis

(Nagyobb importált infláció) Megerősödik a külső árdrágulás, ami a romló forintárfolyammal együtt drágább importot eredményez. Prognózisok szerint, az unióban, amely legfőbb kereskedelmi partnerünk, az áremelkedés hozzávetőleg a duplája lesz a múlt évinek, amit főként az olajárak, a nyersanyagárak és a szállítási költségek növekedése vált ki a kínálathiányos, kereslet-túlsúlyos piacokon. A járvány által szétzilált globalizált világgazdaság termelési szálainak összevarrása várhatóan több szegmensben is sajátos költségnövekedést vált ki a nemzeti gazdaságokban.

(Erős belső termelői árnyomás) Az import drágulásából adódóan, de belső okokból is, erős termelői árnyomás mutatkozik az iparban és a mezőgazdaságban. Az ipar belföldi eladási árszintje – az év első két hónapjában – a tartós fogyasztási cikkek gyártásán túlmenően, a legnagyobb mértékben a termelőeszközök (továbbfelhasználásra kerülő termékek) körében emelkedett, és ez át fog gyűrűződni a fogyasztási cikkekbe. Hasonló átgyűrűződés várható az élelmiszeráraknál, a gabona-, az olajos növények, a cukorrépa és a rizstermelés ráfordításainak tavalyi rapid növekedéséből adódóan. Az első hónapok fogyasztói árindexei már utalnak is erre a jelenségre. És azt is tudjuk, hogy a növénytermesztés drágulása idővel megjelenik az élő állatok és állati termékek ráfordításaiban is, ahonnan már csak egy ugrás a fogyasztói árak emelkedése.

(Erős fogyasztói inflációs alaptrend) Az alap-, vagy maginfláció is magas gazdaságon belüli árnyomásról tanúskodik. Az, amelyben nincsenek benne az idényáras élelmiszerek, az energia és az üzemanyagok, és így az infláció alaptrendjét jelzi. Egyúttal jelzi azt is, hogy milyen mértékű az inflációs várakozás a gazdaságban, ami nagymértékben befolyásolja a tényleges áralakulást, a kínálati árak megszabását. Az alapinfláció mértéke az elmúlt év végére négy százalékra kúszott fel. Idén legjobb esetben is csak lassú mérséklődése várható, hiszen az üzemanyagok drágulása – amit pillanatnyilag a jegybank az infláció elsődleges felpörgetőjének tart – idővel bekúszik az alapinflációban számításba vett áru- és szolgáltatáskörbe is.

(A dohányáruk drágulása) A dohánytermékekben realizált jövedéki adó mértékének meghatározásánál kötelezettségünk van az uniós előírások követésére. Ennek eleget téve, januárban már megtörtént egy nagyobb adóemelés, amit áprilisban újabb követett, miközben még fél éven keresztül a tavalyi adónövelés hatása is velünk tart. A dohányáruk az idei fogyasztási kosárban megközelítően hat százalékkal szerepelnek, és már az első negyedévben 17 százalékos drágulást jeleztek.

 (A háztartások és vállalkozások magatartása) A járvány miatti korlátozások feloldásával a háztartások és a vállalkozások olyan magatartást fognak mutatni, ami nem hagyja lehűlni az inflációt. A háztartások részéről a lezárások miatt elhalasztott kereslet berobbanása várható, a kényszer-megtakarítások mozgósításával is, amit olcsó fogyasztási hitelekkel is ki lehet egészíteni. A kínálati oldal képviselői pedig újabb átárazásokkal fognak segíteni magukon, pótlandón a járvány alatt keletkezett veszteségeiket. A magasabb kínálati árakat a meglóduló fogyasztási kereslet várhatóan el fogja fogadni. Vagyis azt a jövedelmet, amit a járvány alatt a kormány nem adott oda a vállalkozásoknak, a lakosság fogja a magasabb infláción keresztül kitermelni.

(Laza költségvetési és monetáris politika) Az eddig megismert számok alapján, a kormány költségvetési politikája továbbra is extralaza marad. Az államháztartás deficitjét a GDP arányában a tavalyi 8,1 százalékhoz képest alig-alig kívánják csökkenteni. A jegybank pedig felemelte a költségvetés közvetlen finanszírozásához szükséges direkt pénzteremtés keretét. Bár az infláció visszaszorítása érdekében kamatemelésre lenne szükség, erre valószínű, a választások előtti évben a Nemzeti Bank nem fog sort keríteni.

***

Az infláció igazságtalan jövedelem-újraosztást hajt végre a társadalomban. Kedvezményezi azokat, akik nagyobb áremelést tudnak kitermelni, mint amekkorát a fogyasztásukban kénytelenek elviselni. De kedvezőtlenül érinti mindazokat, akiknek a jövedelme nem tud, vagy csak részben lépést tartani az árszint növekedésével.

Igazságtalan, érdemtelen, direkt jövedelem- és vagyonújraosztással pedig már tele van a padlás….

(A cikk a HírKlikk oldalán jelent meg: https://hirklikk.hu/kozelet/fustbe-ment-a-haromszazalekos-inflacio/379774)